A mai olvasmány folytatása a tegnapi olvasmányban megismert történetnek. Mivel Saul alkalmatlan lett a királyságra, így Isten elküldte Sámuelt Izájhoz, hogy kenje föl egyik fiát királynak. Sámuel meg is találja a családot, de nem tudja, hogy a sok fiú közül kit kell fölkennie. Végül Dávidra esik Isten választása. Hogyan „indokolja” döntését Isten?

Az Úr azonban a szívet tekinti!

Egy mondatban foglalja össze Isten, hogy miért dönt úgy, ahogy „Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.''

Betegek az egyházi szervezetekben

Ennek a mondatnak nagy súlya lehetne a mai egyházi szervezetekben. A szerzetesrendek többségébe nem vesznek föl mozgássérülteket. Egyházi intézményekbe csak bizonyos végzettségekkel vesznek föl embereket. Sokszor nem a szívet nézik az egyháziak, amikor valakit valamilyen posztra, vezető szerepbe kineveznek. Azt gondolják, hogy a beteg emberek nem munkabírók. Pedig ez nem így van.

Forrás: Myriam Zilles képe a Pixabay -ről.

Mit tegyenek a betegek, ha nem veszik föl őket?

Keressenek egy olyan feladatot, amit senki nem szeret ellátni. Legyenek benne kitartóak. Ne vállaljanak nagy dolgokat, de ha hűségesek a kicsiben, sokat fog Isten rájuk bízni. Ezt ígérte Jézus, ugyanis.

Íme, a mai olvasmány!

Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: ,,Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.'' Azt mondta erre Sámuel: ,,Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl!'' Azt mondta erre az Úr: ,,Vigyél magaddal egy borjút a csordából és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, s kend fel azt, akit majd mutatok neked.'' Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei és eléje mentek és megkérdezték: ,,Békés-e a jöveteled?'' Ő azt mondta: ,,Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot.'' Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: ,,Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?'' Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: ,,Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.'' Erre Izáj odahívta Abinádábot, és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: ,,Ezt sem választotta az Úr.'' Erre Izáj Simát vitte oda, de őróla is azt mondta: ,,Ezt sem választotta az Úr.'' Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: ,,Ezek közül nem választott az Úr!'' Majd azt mondta Sámuel Izájnak: ,,Ez az összes fiad?'' Ő azt felelte: ,,Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.'' Azt mondta erre Sámuel Izájnak: ,,Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön.'' Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: ,,Kelj fel, kend fel, mert ő az!'' Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.

1Sám 16,1-13