Megszokhattuk már, hogy Jézus példabeszédeiben nem az emberekről mond sokat, hanem a Mennyei Atyáról. Míg a mai evangéliumban megrajzolt emberi lelkek vonják el figyelmünket a lényegről, addig ezt az alapigazságot, hogy Jézus mindig sokkal többet közöl az Atyjáról, mint az emberről, sokszor elfelejtjük. Ezért nem árt, ha ezt a példabeszédet elolvasva, megismerkedünk az Atya egy ritkán látott, markáns arcvonásával is.

Atya

Forrás: Ewa Klejnot képe a Pixabay -ről.

Az Atya irgalmas, de…

Jézus ma egy királyról beszél, aki ellenségeiről így rendelkezik: „Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”. Brutális cselekedet. Kim Dzsong Un csinálna ilyet. Jézus, aki annyit beszélt az irgalomról, hogy mondhat ilyet?

Jézus pedagógus is volt. Meg művész is. Tudta, hogy hol és mikor kell nagy hatású szavakat használnia. És azt is tudta, hogy a királyt, akiről Ő beszélt, kortársai meg fogják ölni. Az Ő halála pedig az Égbe kiállt. Ezért használt erős szavakat, erős képeket. Nyilván való, hogy ezzel, amit most mondott, vagyis hogy Isten az ellenségeit elpusztítja, nem tette érvénytelenné a gondoskodó és szerető Atya képét. Valószínűleg azt szerette volna mondani, hogy vannak, akik olyan ellenségesek Istennel szemben, hogy elkövetik a Szentlélek elleni bűnt és nem nyernek bocsánatot.

A pokol üres?

Vannak teológusok, akik azt mondják, hogy pokol van, de üres. Én nem tudom. Lehet, hogy üres – és az is lehet, hogy Júdás magányoskodik benne. Őróla Jézus ugyanis azt mondta, hogy a „kárhozat fia”. De én is el tudom képzelni, hogy Isten irgalmassága a végsőkig megy el. Ezért a ma megismert isteni arcvonást megnevezhetjük így is: Isten végtelenen irgalmassága végtelen szigorúsággal párosul.

Más megközelítésben: Isten követel az embertől, nem csak ad. És fontos: nem gyilkol meg senkit kegyetlenül. Ahhoz, hogy valaki kegyetlen halált haljon, mindig kell egy kegyetlen emberi lélek vagy egy emberi felelőtlenség vagy más emberi bűn.

(A blog létét segítheti a következő linken megvásárolható e-könyv megvásárlásával: https://payhip.com/b/ioZE)

Íme, a mai evangélium!

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: »Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!« Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: »Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!« Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: »Uram, mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.«

Jött a másik szolga, és így szólt: »Uram, mínád öt mínát hozott.« Ennek azt mondta: »Te öt város kormányzója leszel.«

Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.«

Ezt így büntette meg: »A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?« Aztán a körülállókhoz fordult: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!« Azok megjegyezték: »Uram, hiszen már van tíz mínája.«

De ő így válaszolt: »Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!«”

E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Lk 19,11-28