napivalasz

Az vesse rám az első követ, aki még nem szólt be senkinek Facebooko!. Én már tettem, és jól megbántam. Nem a válaszreakciók miatt, hanem azért, mert a beszólásokban nagyon ritkán van szeretet. De az ember idegrendszere néha durvát reagál, ha durvaság éri. Ugyanakkor egy ilyen eset elgondolkoztat. Elgondolkozunk azon, hogy egy hívő embernek, hogyan kellene reagálni. Tudja-e érvényesíteni, amit Jézus mondott, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Nehéz.

Forrás: sarajuggernaut képe a Pixabay -en.

Tónus

Milyen legyen egy igazi katolikus hozzászólás tónusa? Legyen derűs. Ez nem poénkodást jelent. Csupán egy olyan lelkiállapotot tükrözzön, amikor egy katolikus hozzászól valamihez, ami nem a sértődöttségtől savanyú. Mi katolikusok hiszünk a lélek örök életében és a test feltámadásában. Bennünket is szorongatnak, de annak biztos tudata, hogy Isten szeret bennünket és haza vár, olyan megnyugvást ad, olyan egzisztenciális biztonságot éreztet, amiben az ember hálás lesz és derűs.

Igen. Mi is vagyunk szomorúak és dühösek. Fáradtak és ingerlékenyek. Ilyenkor jobb, ha nem kommentelünk semmit.

Szóhasználat

A világ szóhasználata egyre távolabb kerül az egyházi szóhasználatól. Ezért az egyháziak megpróbálnak a mai ember nyelvén kommunikálni. Ebben viszont nem árt az óvatosság. Mondok két példát.

Azt a kifejezést egy hívőre mondani, hogy jámbor, elég kockázatos dolog. Mindenkinek egy tehén jut eszébe. Ez nem véletlen, hiszen olvastuk Arany Jánostól a Családi kört, ahol a tehén „csendesen kérődzik, igen jámbor fajta”. Ezért a jámbor hívőt manapság inkább úgy jellemezzük, hogy elkötelezett keresztény. De ne essünk át a szavak modernizálásával a ló másik oldalára!

A másik példa, amikor felesleges a világ kifejezéseivel helyettesíteni régi katolikus kifejezéseket. Ilyen eset, amikor vallási vezetőkről nem azt írják, hogy buzdítsák a rájuk bízott híveket, hanem azt, hogy animálják őket. Borzasztó!

Megközelítés

A kereszténység a szeretet vallása. Erről azonban nem érdemes prédikálni. A szeretetet indirekt módon kell kifejezni egy magára valamit adó hívőnek. Például kíméletből írjon röviden. Ne üssön vissza, hanem fogja le a bántók kezét. Megérteni akarjon előbb, mielőtt megváltoztatni akar. Legyen udvarias! És sorolhatnánk. A lényeg, hogy azt tegye másnak, amit akarna, hogy vele tegyék – amint Jézus is figyelmeztet bennünket.

Vizet prédikálok?

Tudom, hogy ezeket az irányokat én sem tartom mindig. Mégis jó néha kijelölni őket, hogy tudjuk merre tartsunk. A követ pedig a legjobb csendben letenni. Oda, Jézusé lába mellé.