A mai evangélium látszólag Péterről szól. Vagy a kereszthordozásról. Vagy az ember lelkének értékességéről. De van egy mélyebb rétege is. A szöveg bepillantást enged abba a gondolkodásmódba, ami az ember Jézus emberi agyában élt.

szenvedés világvége

Forrás: Hans Hofer képe a Pixabay -ről.

Jézus valóságos ember volt

Mielőtt elmondanád, hogy a mi útjaink a közelébe sem érnek Isten útjaihoz, így felesleges próbálkozni azzal, hogy megértsük a Második Isteni Személy észjárását, szeretném rögzíteni, hogy Jézus valóságos ember volt. Mindenben azonos az emberrel, kivéve a bűn elkövetését. Így neki is, mint embernek föl kellett dolgoznia minden emberi történetet, különösen azokat, amelyek rá, mint rossz történetek vártak. A mai evangélium éppen egy csodálatos példája annak, hogy hogyan dolgozta föl Jézus a kínszenvedésének előre látását.

Négy észrevétel

A mai evangéliumban olvassuk, hogy Jézus tudott a rá váró kínszenvedésről. Ahogy Pétert korholja, abból tudjuk, Isten tervét akarta teljesíteni, és tudta, hogy annak legnagyobb ellenlábasa a sátán. Tudta, hogy követőire is sok szenvedés vár, de ezekből élet fakad majd. Tudta, hogy föl fog támadni. De az egész történelem végével is tisztában volt. Tudta, hogy ha meg is hal, de föltámad, fölmegy az Atyához, és egy napon visszajön közénk „Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”

Így tudta, hogy az Ő felette kimondott ítéletnél sokkal nagyobb hatalom lesz az övé. Egy boldog ország, boldog Ura lesz ő. Ebből a perspektívából nézte a saját halálát. Az a válasz, tehát, a címben feltett kérdésre, hogy hogyan bírta el a kereszthaláltudatot Jézus. Úgy bírta el, hogy tudott a végső, az utolsó ítéletről és az azt követő csodálatos békéről, egészségről és szabadságról. Te hol állsz majd az utolsó napon: Jézus jobb vagy bal oldalán?

Íme, a mai evangélium!

Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”

Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?

Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”

16,21-27