A mai evangéliumban azt mondja Jézus, hogy nem hagyja magára az Atya. A kereszten azonban úgy sóhajt fel: „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?”.
Az imádkozó is kerülhet lelki sötétségbe
Jézus a keresztfán haldoklott. Mondták neki, hogyha valóban Isten, akkor szálljon le a keresztről. Ha leszállt volna, akkor lenne igaz az állítás, hogy Jézus csalódott az Atyában. A valóságban azonban Jézus engedelmes volt a halálig. Megértette az Atya tervét és végre is hajtotta. Közben azonban elfogta a rémület, úgy érezhette, hogy egyedül maradt, mintha a Golgotát borító sötét felhők mögé rejtőzött volna az Atya.
Forrás: Thomas B. képe a Pixabay -ről.
Az lett volna a csalódás
Akkor mondhatnánk, hogy Jézus csalódott volna az Atyában, ha nem hitte volna tovább, hogy amit az Atyjától hallott az igaz. Ha megrendült volna bizalma a feltámadásban. Ha nem hitte volna szilárdan, hogy Ő az Atyától jött és ezért bűnöket bocsáthat meg.
Mit tanulhatunk ebből?
Bárki érezheti úgy, hogy szenvedésében magára maradt. Bárki hangot adhat ennek az érzésének. De ha kitart annak a küldetésnek a teljesítésében, amit az Isten rábízott, akkor ne ítélje meg ezért senki, hanem csöndesen álljon mellé, akár szótlanul, mint Mária a kereszt alatt.
A címben feltett kérdésre az a válaszom tehát, hogy Jézus soha nem csalódott az Atyában, de keresztül kellett mennie az elhagyatottság érzésén is. Mindezt értünk tette.
Íme, a mai evangélium!
A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”
Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”
Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”
Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.
Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”
E szavak után sokan hittek Jézusban.
Jn 8,21-30
Utolsó kommentek