Eddig kétszer írtam arról, hogy az ember döntéseiben és cselekedeteiben mennyire szabad. Most is hasonlóval foglalkozom. Az egész kérdésre a hit centrumában kapunk választ. A mai evangélium azt mondja, hogy a kenyérszaporítás után Jézus életére törtek volna, de nem tudtak, mert „még nem jött el az ő órája”. Ebből az is következik, hogy a gonoszok nem tudnak mást tenni, mint amit az Isten megenged nekik. Fordulatot egy történetbe akkor hoznak, amikor Isten azt a rosszat, amit okoznak egy magasabb tervbe illesztve egy magasabb jóvá formálhatja. Ez látszik húsvétkor, azaz a hit centrumában.
Forrás: Thomas B. képe a Pixabay -ről.
Júdásnak volt egy terve
Júdás elárulta Jézust. Mind tudjuk – pénzért mondta meg a farizeusoknak, hogy hová küldjék pribékeiknek elfogni Jézust. Júdás terve teljesült. Jézus rabságba került és ki is végezték.
A farizeusoknak is volt egy terve
A farizeusoknak is volt egy tervük. Le akartak valakit fizetni, hogy elfoghassák Jézust. Féltékenyek voltak rá, mert a nép nagyra tartotta Jézust. Attól is rettegtek, hogy kitörhet egy lázadás a rómaiak ellen és akkor Róma nagy vérengzéssel bosszulja meg a lázadást. Az ő tervük is valóra vált. Lefizették Júdást és kivégeztették Jézust.
Jézus áldozata: válasz az Atya szeretetére
Istennek is volt egy vágya. Azt szerette volna az Atya, hogy a világnak megmutassa végtelen szeretetét. Egyszülött Fiát adta áldozatul, hogy minden lelket megmentsen. A Fiú pedig önként vállalt halálával megmutatta, hogy engedelmes az Atyának, annyira szereti; és az emberek üdvösségéért képes életét feláldozni, mert az embereket is végtelenül szereti.
Kinek hozott nagyobb eredményt a terve?
A látszat nagypénteken az, hogy megvalósult a lefizetők és az áruló elképzelése. De mi már tudjuk, hogy az ő gonoszságuk csak arra volt jó, hogy megtudja a világ, mennyire szeretik egymást az isteni személyek: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Húsvét vasárnap óta pedig elmondhatjuk, hogy Jézus feltámadásával a szeretet győzött, az élet győzött. Isten terve pedig egy mondatban ennyi volt: győzzön az élet.
A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy a gonosz és buta tervek készítői is csak a jót tudják szolgálni: igazából ők az isteni tervek rabjai, és a jók jó döntéseik meghozatala során a szabad emberek. Te szabad vagy?
Íme, a mai evangélium!
A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban.
Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való, A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.”
Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.”
Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30
Utolsó kommentek