Képzeljük el, hogy mi ment végbe Jézus agyában és lelkében a táborhegyi jelenet előtt! Mivel Jézus „engedelmes volt a halálig”, így biztos, hogy a mennyei Atya akarata volt, hogy tanítványai közül hármat kiválasszon és előttük mennyei ragyogásban megmutatkozzon. És innen csak kérdések vannak.

Jézus szerette volna, ha legalább három ember van a társai közül, akik tudják, hogy ki ő?

Jézus három tanítványát szerette volna előre megerősíteni arról, hogy bár Őt keresztre feszítik, de legalább János, Péter és Jakab tudja, hogy Ő Isten?

Az Atya mondta Jézusnak, hogy három apostolának föltárhatja igazi mivoltát? Jézus maga döntött aztán, hogy kiket választ?

Jézus meg akarta mutatni, hogy amilyen titokban tárja föl mennyei dicsőségét, éppen olyan titokban, keveseknek és csendesen, fog jelentkezni feltámadása után is?

Forrás: Urban Jyden, Unsplash

A legfontosabb kérdés

Az előbbi kérdésekre biztos, hogy az ókori atyák és modern teológusok is adtak válaszokat. De az egész helyzetre Jézus kapott egy fájdalmas választ. Péter apostol teljesen föllelkesedett a megtapasztaltaktól, de… De három sátrat akart építeni: egyet Illésnek, egyet Mózesnek és egyet Jézusnak. Ezzel indirekt módon azt mondta: „Mester! Te óriás vagy, épp akkora, mint Mózes és Illés.”

Jézus mást várt volna. Így legnagyobb ragyogásában is fájdalom érte. És itt megérkeztünk a táborhegyi jelenet legnagyobb kérdéséhez. Ilyen az ember, mint Péter? Te ilyen lettél volna?

Íme, a mai evangélium!

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: ,,Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.'' Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok'' [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: ,,Keljetek föl, és ne féljetek!'' Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: ,,Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.''

Mt 17,1-9