Az ember akkor szokott nagyon vágyakozni valamire, ha valami bántja. Ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a legmélyebb emberi vágy az egészség vagy az örök élet. A mai olvasmány megtanít bennünket valami másra.

Forrás: PublicDomainPictures képe a Pixabay -ről.

Mire vágyakozunk, ha egészségesek vagyunk?

A legtöbb egészséges fiatal családot szeretne és értelmet az életének. Az egészséges házasok, akik már megtalálták egymást, gyermeket szeretnének. Akik pedig nem házas hivatást kaptak, azok Istennel szeretnének lenni. Mi látszik ebből? Egy nagyon egyszerű igazság.

Nem valamire vágyunk legmélyebben

Mindenki, aki igazán mély vágyat érez, valakit vár. Míg azt hiszi, hogy lakás, autó vagy hírnév hiányzik az életéből, addig csupa olyat szeretne, ami önmagában nem elég, mert csak tárgy. Az ember a leke mélyén nem valamiket, hanem valakiket vár. Egy társat, egy gyermeket, Istent. Ez látszik a mai szentmise olvasmányából is. Az is kiderül belőle, hogy Isten sokszor hosszan várakoztatja az embert, mire betölti legmélyebb vágyát. Szerinted miért van így?

Íme, a mai olvasmány Sámuel első könyvéből

Isten nem feledkezik meg azokról, akik benne bíznak.

Elkána vigasztaló szavaira Hanna is részt vett az áldozati lakomán, evett és ivott. Aztán felkelt, és (a szent sátor elé járult). Hanna szomorú szívvel könyörögni kezdett az Úrhoz, és közben csak úgy omlott a könnye. Héli főpap éppen ott üldögélt székén a szent sátor bejáratánál.

Hanna szent fogadalommal kötelezte magát: „Seregek Ura, Istenei Ha végre rátekintesz nyomorúságában szolgálódra: megemlékezel rólam, nem feledkezel meg szolgálódról, és fiúgyermeket adsz szolgálódnak, akkor én az Úrnak ajándékozom őt. (Ennek jeléül) olló sohasem fogja érinteni a fejét.”

Mivel imádsága hosszúra nyúlt, Héli felfigyelt szája mozgására. Hanna ugyanis hang nélkül imádkozott, csak az ajka mozgott, de szavát nem lehetett érteni. Azért Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Szóvá is tette: „Meddig fecsegsz itt részeg fejjel összevissza? Máskor ne igyál annyi bort!”

Hanna azt válaszolta: „Nem úgy van az, uram. Én nagyon szerencsétlen asszony vagyok. Nem ittam én bort vagy más részegítő italt, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne gondold, hogy szolgálód olyan haszontalan asszony! Csak a sok szomorúság és megbántás miatt imádkoztam ilyen sokáig.” Erre Héli ezekkel a szavakkal bocsátotta el: „Menj békével, és a mi Istenünk adja meg neked, amit tőle kértél!” Ő pedig ráfelelte: „Bárcsak teljesülne jókívánságod!” Miután visszatért a szállására, ételt vett magához, és arca többé nem volt bánatos. Másnap reggel valamennyien felkeltek, még egyszer leborultak az Úr színe előtt, azután hazatértek Rámába.

Elkána ezután bement feleségéhez, Hannához, az Úr pedig megemlékezett a házastársakról. Esztendő fordultával Hannának fia született: Sámuelnek nevezte el (ami annyit jelent: Isten meghallgatott), mert az Úrtól könyörögte ki őt.

Ez az Isten igéje.

1Sám 1,9-20