Mi a népi vallásosság? Olyan szokások, amelyek nem a liturgiának részei, de amelyek egy népcsoport vallási életének, hagyományainak, kultúrájának részét képezik. Ezek lehetnek népénekek, kultuszhelyek, szentképek, körmentek, archaikus imádságok, búcsújárás stb.

nép húsvét

Forrás: Mateus Campos Felipe fotója az Unsplash-ról.

Hogyan viszonyul a hivatalos egyház a népi vallásossághoz?

Ezt legjobban a Katolikus Lexikon írja le. „Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2001. XII. 17: kiadott Direktóriuma (9, 46. 64. 50, 52, 61, 63, 83. p.) a Népi jámborságról és a liturgiáról Isten népe valóságos kincsestárának és a Szentlélek folyamatos aktív jelenlétének értékeli a népi vallásosságot, mely nehéz időkben fenntartja a nép hitét, hitelesen ábrázolja az egész embert a maga környezetében, s gyakran a nemzeti önazonosságát is reprezentálja. Ezért nem ismerni, közömbösnek venni nem szabad (II. János Pál: Vicesimus Quintus Annus ap. levél 2. p.)”

Ugyanakkor tudni kell, hogy a népi vallásossággal párhuzamosan megjelennek a tévhitek és mágiára utaló gondolatok és gyakorlatok, amelyeket nem szabad a népi vallásosság keretébe sorolni. Minden plébánián és egyházmegyében a helyi papság feladata megkülönböztetni a jó és rossz szokásokat. A felelőse ennek a helyi ordinárius.

Miért éppen ma beszélek erről?

A mai evangéliumi történet szerint a nép tagjai közül sokan felismerték Jézusban a megváltót. Ugyanakkor a kor vallási vezetői közül egyedül Nikodémus volt, akiben fölmerült, hogy amit Jézus mond és tanít, az helyes. Azt akarom ezzel mondani, hogy a nép jobban tudja, hogy ki és mi jön az Úrtól, mint a vallási vezetők? Nem ez a nép lesz az, amelyik Pilátustól Jézus megfeszítését követeli? A választ mindannyian tudjuk. De azt sem akarom mondani, hogy a népre nem kell hallgatni. Egy fontos különbség ugyanis van Jézus népének vallásossága és a népi vallásosság között.

A Jézus korabeli zsidók először találkoztak azzal a lehetőséggel, hogy itt a Megváltójuk. A ma népi vallásosságot gyakorlók viszont 1000 év tapasztalatára és hagyományára építkeznek. Így a kérdésre adott válaszom egy más összefüggésben elhangzott jézusi mondat: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.”

Ne bántsuk a népiesen vallásosakat. Inkább elmélkedjünk arról, vajon milyen igazság számunkra különös megfogalmazásával találkozunk a népi vallásosságban.

Íme, a mai evangélium!

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?”

Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz.

Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.”

A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!”

Ezután mindegyikük hazatért.

Jn 7,40-53