Jézus sokáig példabeszédekben tanított. Aztán eljött a halála előtti néhány nap, amikor egyre nyíltabban fogalmazott. Ennyit lehet tudni Isten pedagógiájáról? Ő folyamatosan tanít, amikor veszélyes akkor képekben, amikor teheti, akkor meg nyíltan? Szerintem ez nem tökéletes megközelítés. Ezt mutatja a mai evangélium is.

vértanú egyház

Forrás: falco képe a Pixabay -ről.

Jézus feltámadása után is képekben tanít

Péter feladatát is képekben mondja el. Előrejelzi, hogy milyen halállal hal majd meg. És követésre szólítja fel. De hogy addig mit tegyen, azt úgy jelenti ki, hogy legeltesse bárányait és juhait. Ezt nem fejti ki, nem konkretizálja. Miért?

Isten mindig mindenkire gondol

Jézus, a Feltámadott Megváltó, Isten Fia jól tudja, hogy amit mond, azt majd lejegyzik és sok korban, rengeteg ember olvassa és hallja majd. Hozzájuk is szól, amikor beszél. Ez azért fontos a mai témánkkal kapcsolatban, mert rögtön megmutatja Isten pedagógiájának egy utánozhatatlan vonását. Minden, amit mond, egyszerre szól mindenkihez, aki azt valaha hallja, látja vagy olvassa. De! Ezt úgy mondja és úgy teszi, hogy abban a helyzetben, a konkrét ember, aki ott van, valami végtelenül személyeset él át.

Ez Isten mindenhatóságának egyik ember számára leírható következménye. Tudom, ebben a jelenetben is Jézus csodálatos pedagógus. Nem rág szájba semmit. Érzelmet vált ki. Úgy emlékezteti Pétert a háromszoros tagadására, hogy közben szeretetet vált ki belőle.

Egy egyetemi könyvtár sem lenne elég

Ahhoz, hogy Istent, mint pedagógust leírjuk, annyit kellene írnunk, ami könyvek formájában egy egyetemi könyvtárban sem férne el. Ezért izgalmas olvasmány a Szentírás. Isten megismerhetetlenségből kilép, szól hozzánk, feltárulkozik, de mégsem megy át a megismerhetőség állapotába. Szóval, ma elég ha ezt jegyezzük meg róla: egyszerre szól mindenkihez, és aki a jelenetében van, ahhoz pedig abszolút személyesen. Ez jó nekünk.

Íme, a mai evangélium!

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”

Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”

Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!

Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”

Jn 21,15-19